Anna hangja

Anna Lucia a nevem, de mindenki Annának hív. Hány éves vagyok? 90 éve vagyok fiatal.

Ott élek, ahol születtem: Reggio Emiliában. Szép gyermekkorom volt, bár a háború emléke természetesen mindig jelen van benne. Édesanyámnak mindennap kenyeret kellett sütnie, mert cséplés után az őrök begyűjtötték a búzát, és fejenként csak két unciát hagytak nekünk. Ezért rendkívül ügyelnünk kellett arra, hogy semmi ne menjen kárba. Olyan évek voltak azok, amikor a bőség elképzelhetetlen volt, de sosem éheztünk.

Az emlékeimben édesanyám, Olga, akit mindannyian Stellának hívtunk, gyakran a konyhában van, és tagliatellét, cappellettit készít… Emlékszem, ahogy gyúrta a tésztát, és megtanított, hogyan nyújtsam ki. Az asztal túl magas volt egy tíz és fél éves kislánynak, ezért minden alkalommal fel kellett állnom egy sámlira. Ő mosogatott, a bátyám pedig a törölgetésért felelt. Mivel én voltam a legkisebb, rám maradt az evőeszköz és minden, ami nem törékeny. Sok évvel ezelőtt, azon az estén, amikor Szent Luca édességgel és cukorkával tölti meg a gyerekek harisnyáját, nem volt kedvem segíteni. Édesanyám figyelmeztetésére sem hallgattam: „Szent Luca figyel ám téged!” Másnap reggel Luigi előtt ébredtem, és odaszaladtam a harisnyához, amelyet előző este Szent Lucának készítettem ki. Legnagyobb meglepetésemre azonban üres volt. Mivel a bátyám harisnyája ugyanolyan színű és anyagú volt, úgy döntöttem, kicserélem őket, amíg mindenki alszik. Azt viszont nem vettem észre, hogy Luigi harisnyája sokkal hosszabb az enyémnél! Azonnal lebuktam, de nem büntettek meg érte. Megosztoztunk az édességeken, amelyeket a bátyám kapott. Luigi ennek persze nem örült.

Ahogy teltek az évek, és már nekem is voltak gyerekeim, hagyománnyá vált, hogy Luca napja előtt egy nappal elkészítettük a karácsonyi tortelli töltelékét. Megfőztük a gesztenyét, elkészítettük a lekvárt, reszelt citromhéjat, szultánmazsolát, csokoládét, később pedig már kávét is adtunk hozzá. A lábas akkora volt, hogy be sem fért a hűtőbe, ezért az erkélyen hagytuk kihűlni. Amikor a lányaim egyedül maradtak, kanállal a kezükben kimentek a hidegbe, hogy elcsenjenek belőle egy keveset. Azt hitték, sosem veszem észre, de én mindig tudtam. Ezért is készítettem belőle olyan hatalmas adagot.

Sok családi receptünk van, például az egy nappal korábban elkészített pasta rasa vagy a „tagliatelletorta”, amelyet a lányom „vajkoncentrátumnak” nevez. A nagymamám nagyon szerette a zuppa di pane nevű, szikkadt kenyérből készült levest. Gyerekkoromban gyakran hallottam, ahogy azt mondja édesanyámnak: „Stella, nekem ne készíts semmit. Csinálok magamnak panèdát.” Én pedig már szaladtam is fel az emeletre, mert tudtam, hogy nekem is mindig jut belőle. A családunk hagyományos ételei közül van egy, amely különösen sokat elárul rólunk. Édesanyám receptje ez: olajban sült gnocco tésztapárnák, a kertből szedett mángolddal töltve. Miért olajban sütve? Mert mindenki tudja, hogy az olajban sült étel sokkal finomabb. Ő erbazzoncininek nevezte ezt az ételt, és nincs a világon olyan ember, aki ne szeretné.

A lányaim ma is elkészítik a gyerekeiknek, mert a családi receptek továbbadása olyan, mint egy séta az emlékek között: őrizzük édesanyáink szavait, hogy soha ne felejtsük el őket. Ezért néhány karácsonnyal ezelőtt úgy döntöttem, leírom ezeket a recepteket, és az unokáimnak adom ajándékba. A kísérőkártyára pedig ezt írtam:

Ha az ízlésetek sosem változik, szeretném, ha nálatok lennének a receptjeim.
Jó főzést!
Szeretettel:
Anna nagymama

Anna receptjei: erbazzoncini fritti (olajban sült erbazzoncini)

Hozzávalók

A gnocco tésztapárnák tésztájához
1 kg liszt
4 teáskanál só
5-6 evőkanál olívaolaj
½ liter tej

Az erbazzoncinihez
1 kg mángold vagy spenót
3-4 evőkanál olívaolaj
150 g Parmigiano Reggiano sajt
Aprított petrezselyem és fokhagyma
Só

Elkészítés

A gnocco tésztapárnák tésztájához
Gyúrd össze az összes hozzávalót, és hagyd pihenni egy órán át.

Az erbazzoncinihez
Pirítsd át a mángoldot és a spenótot, majd együtt aprítsd finomra. Süsd őket serpenyőben, olajon 10 percig. Vedd le a tűzről, add hozzá a petrezselymet és a sajtot, majd ízlés szerint sózd meg.
A tésztapárnák tésztájából – amely ne legyen túl vékony – készíts tortellit: körben szorosan zárd le, középen pedig csípd össze. Egyszerre csak néhány erbazzoncinit süss ki bő olajban.

Közreműködők:
Szöveg: Carlotta Fiore
Fotó: Diego Rosselli