Strolghino szalámi

Valamikor nem léteztek hűtőszekrények vagy élvonalbeli technológiák, és a kiváló felvágottak készítése korántsem volt egyszerű feladat. Miután ledarálták a húst, sok minden balul sülhetett el. Az évszakok túl melegek, túl szárazak vagy túl nedvesek lehettek. Néha pusztán a balszerencse hónapok munkáját tehette tönkre.

Ezért télen vágták le a sertéseket, amikor a hideg megóvta a húst, majd mindenki Istenhez imádkozott, hogy minden jól sikerüljön, mert az a sertés pénzben és kemény munkában egyaránt áldozatot jelentett. Voltak, akik szalámit és sonkát készítettek, mások pedig, akik az erre alkalmas településeken éltek, szívesebben vállaltak kockázatot, és a Culatello készítése mellett döntöttek. A Strolghino a maradékból készült – furcsa szó ez az értékes sertéscombra. A neve sokat elárul azokról a félelmekről és bizonytalanságokról, amelyek ezt a mai napig az évszakok és a sors szeszélyeinek kitett munkát övezik. Egyáltalán nem véletlen, hogy az olasz nyelvben a régies „strologare” ige azt jelenti: találgatni, jövendölni, a csillagokból és az előjelekből olvasni, ahogyan egy jós teszi. A Strolghino, ez a szerény húskészítmény, amely a Culatellóról levágott darabokból készül, apró felajánlás a sorsnak.

A húst – amely más felvágottakkal ellentétben sovány – ledarálják és fűszerezik, majd puha természetes bélbe töltik, és viszonylag rövid ideig érlelik.

Íze könnyed és lágy. Kóstold meg házi kenyérrel, és ha sajttal szeretnéd tálalni, válaszd az összetéveszthetetlen Parmigiano Reggianót.